Miért urban-fantasy?

Az imént láttam facebookon egy videót, és elgondolkodtam rajta, hogy miért pont az urban-fantasyba szerettem bele írás szempontjából. 

Érdekes dolog ez, mert mindig is vonzott a fantasy, azonban nem az, ahol egy csodás saját világot alkottak. Persze elvagyok vele, végignéztem a Gyűrűk urát, sőt, még a sorozatot is kénytelen vagyok bámulni, hiszen nincs más választásom. A Trónok harcát is ledaráltam, ahogy a Sárkányok házát is. Azonban arra kellett rájönnöm, hogy mind sorozatok/filmek/olvasás terén, sokkal jobban szeretem azokat a fantasy műveket, amik valamilyen formában kapcsolódnak a mi világunkhoz.

Egyébként a Breaking Dawn Part II. utolsó jelenetét dobta fel a facebook, és mosolyogva néztem végig még így 25 éves fejjel is, ugyanis rögtön felrémlett, kinek a hibája az, hogy az urban-fantasy lett a kedvencem. :D Köszi, Stephenie Meyer, jól megcsináltad!

Persze, a Twilightot lehet utálni és szeretni is. Én az utóbbi tábort erősítettem. Ráadásul csalódást fogok okozni, de Team Edward, basszus! A könyveket rongyosra olvastam, ez az egyetlen könyvsorozat, amit több mint tíz éve a polcon őrzök.  

No, de a lényeg, hogy a videó megnézése után sejlett fel bennem valami. Az első nagy fantasy hullám nálam a Twilight megjelenése volt. Aztán elkezdtem sorozatokat nézni... Teen Wolf, Supernatural, Flash, Arrow... az összes MTV és The CW szennyet ledaráltam. Mi a közös ezekben? Az, hogy mindnek köze van a mi világunkhoz! 

Ezek után meglepő, amiért az urban-fantasy lett az, ami a legjobban megfogott? A mai napig ezeket szeretem, akármeddig el tudnám bámulni a Twilight filmeket, legyenek bármennyire bugyuták vagy szarok. Ahogy a könyvet is a kezembe fogom venni, még akkor is, amikor 90 éves, járásképtelen vén picsa leszek. Ez azt hiszem, egy szerelem, amit nem is feltétlen az adott könyv vált ki, hanem maga az a varázs, amit számomra az urban-fantasy jelent. Egy olyan világot, amiben a valóság összemosódik a képzelettel, és valami tökéletes csoda születik belőle. 

Ha őszinte akarok lenni, az ász pedig nálam a romantikus urban-fantasy. Teen Wolf, istenem! Emlékszem, annyira szerelmes voltam abba a sorozatba, hogy arra nincsenek szavak. :D Mindenki Stilest imádta, én meg Scottot, és mindig dühöngtem, amiért annyira kis gyenge, könnyen legyőzhető karakternek állították be. Aztán meghalt Allison, és összehozták azzal a másik csajjal, jaj, istenem! :D Bevallom derekasan, amikor pár éve kijött a Teen Wolf film, egyből megkerestem az első oldalt, ahol kamerásan fent volt... Jesszus, miket be nem vallok itt. 

Jobban belegondolva, amikor 2021-ben ismét neki akartam állni az írásnak, egyből egy olyan ötlet jutott eszembe, ami urban-fantasy. A Beginning of the end... Aztán jött a Blind and Frozen, sőt, még a Don't let me downt is annak akartam, csak végül máshogy alakult, amit azóta is bánok, mert egykor imádtam azt az ötletet, és sikerült elvinnem egy olyan irányba, ami iszonyatosan távol áll tőlem, de sebaj. Talán egyszer megírhatom máskép... :)

Most pedig a következő könyvem, ami a "Majd, ha befagy a pokol" címet viseli, szintén egy urban-fantasy szettingbe lesz bújtatva. Annyira érdekes ez, mégis megfigyelhető nálam, hogy tényleg, őszintén ez érdekel engem, és nagyon boldoggá tesz, hogy erre rájöttem. Mert végtére is, megtaláltam azt a műfajt, amit szívemből szeretek, és bármennyi történetet meg tudnék írni benne, még akkor is, ha időközönként iszonyatosan nehézkes az írás. 

Úgyhogy én letettem a voksom a romantikus urban-fantasy mellett, és nem is fogok tágítani! :D