Mindenféle gondolat az írásról

Az íráshoz való viszonyulásomról szerettem volna írni pár mondatot, ám hamar elment tőle kedvem. Mégis megteszem, mert sok minden kavarog bennem, elég mély pontra kerültem, és nem teljesen értem, mi lehet az oka, így ide fogok lökni egy halom sódert, aztán remélhetőleg a végére kihámozom belőle a valódi problémám. 

Szóval... ebben a percben mélyponton vagyok. Ebben a másodpercben, és az előző 3600-ban úgy éreztem, sosem lehetek elég jó. Mit jelent jónak lenni? Nem tudnám megfogalmazni, hiszen a Wattpados közösségben nehéz eldönteni; mitől is lenne könnyű, ha 100K megtekintés kap egy helyesírási hibáktól hemzsegő, szegényesen megírt izé. Igen, izének hívtam, kövezzetek meg, de úgy érzem, az emberek egyre igénytelenebbek lettek azzal kapcsolatban, amit olvasnak.

Ezzel nem azt állítom, hogy az enyém jobb lenne, esetleg tökéletes, dehogy. Azonban mindent megteszek annak érdekében, hogy kihozzam magamból a legtöbbet, és nem sajnálom ráfordítani az időm a fejlődésre. Hogy mi az értelme? Honnan tudjam? Nincsen értelme, míg egy random szexsztorikkal rendelkező könyv napok alatt ugrik fel 1-2-3-4K-ra, míg egy normális történet, amiben nem a pinákon van a hangsúly, magasról le van szarva. Minek törje magát az ember, ha a pinákkal és faszokkal két perc alatt törhet népszerűségre? Ez a szomorú a valóság. 

Mondjuk érthető. A szex örök tabu, így sokan elolvassák, mert mindenkit érdekel, nyilván, de ettől még nem válik jobbá a valóság. Jómagam is írok róla, habár történeten belül, nem külön csak erre fókuszálva. Oké, a legutóbbi könyvem erotikus-romantikus, de ott sem minden fejezetben nyalják egymást a szereplők, így egyértelműen nem a legkelendőbb. Persze nem panaszkodom, mert van rá némi érdeklődés, és nem is feltétlen az számít nekem, hogy én legyen a világ legnépszerűbb írója, sőt... Tulajdonképpen nem is ezért kezdtem el írni, mégis nehéz látnom valamiért, ami zajlik ezen a platformon. Főleg így, kicsit több mint egy év tapasztalatából. (+/- 10)

Egyszerűen nem fér a fejembe, miért van ez a helyzet, amit fentebb felvázoltam. Elszomorít, mert ez azt jelenti, erre van igazán igény, míg az olyanokra, amik legalább ugyanannyi (általában több) erőbefektetéssel írtak egy nagyon is ütős saját világos fantasyt ügyes, átgondolt világépítéssel, esélyt sem kapnak. (Nem magamról beszélek, nem szeretem a saját világos fantasyt, habár írtam egyet, ami jó szarul sikerült, de ennek ellenére sem érzem magaménak ezt, azonban vannak nagyon tehetséges írók, akik nem kapják meg a kellő figyelmet emiatt a jelenség miatt.)

Kicsit a népszerűségről, hiszen valamilyen mértékben mindenki vágyik rá: vannak akik jobban, kizárólag ezért küzdve gépelik/írják a sorokat, míg mások egy-egy történetet akarnak elmesélni, amivel elsősorban magukat szórakoztatják, így maga a népszerűség-hajhászás háttérbe szorul. Én magamat a második csoportba sorolnám, legalábbis abból kiindulva, hogy az első könyvem, a Beginning of the end abszolút nem Wattpadra íródott, végül feltettem, hogy megosszam másokkal is azt, ami nekem a világot jelenti. 

Tudjátok, hogyan fogalmaznám meg, mi a népszerűség? Egy tünékeny valóság. Egyik percben fent vagy, aztán valami véget ér, és csak lesel, mennyire nem érdekelsz már senkit. Ugyanúgy, mint a celebek, minden csoda 3 napig tart – képletesen értve. Lehetséges, fél éven át ír az ember egy nagyon olvasott sztorit, aztán hirtelen belekezd egy másikba, ami fele annyira sem lesz népszerű. Nem átlátható, de a recept megvan: szexsztorik, baszki! Népszerűséget akarsz? Írj a fullosan megtömött pinákról, meg a tocsogó nedvekről, ez kell a népnek! 

Alapvetően amúgy nem ez zavar, mindenkinek szíve/joga arról írni, amit jónak lát, mégis megdöbbent. Megdöbbent, mert nem erre számítana az ember, aztán arcon csapja a valóság. Nehéz ezzel szembesülni, mert az ember úgy érzi tőle, az ő olyan története, amiben nem szexin verítékező mellkasok vannak és extrán nedves, kancás pinák, nem ér semmit. 

Konkrétan annyira kétségekbe kerültem ma ezzel kapcsolatban, hogy ma azon agyaltam két okmány megírása között a melóban, hogy írjak-e a szexmentes történetemhez egy kiegészítést, amiben szexelnek a szereplők. Végül elvetettem, ugyanis rájöttem, felesleges. Nem az fogja megadni a történet varázsát, ha előkerül a faszi pöcse, hanem minden más, ami már belekerült. Rájöttem, hogy tökre indokolatlan dolog ezen rágódni, holott enélkül is jó számokat produkált – nekem legalábbis megfelel, amit elért, sőt, büszke vagyok rá, hogy szex nélkül sikerült! 

Félre ne értsetek, nem vagyok szexellenes, írok és olvasok róla, csak a jelenség rökönyít meg, ami manapság zajlik. Szóval, ha véletlenül idetévedne valaki, aki szomorkodik, ne tegye! Nem érdemes letargiába esni, mert nem ez fog meghatározni senkit, de ettől még tudom, hogy idegesítő lehet. Szard le! Innentől én is ezt teszem, mert nem fog változni semmi, hiába fakadtam itt ki. 

Ezzel ezt el is engedném... És igazán rátérnék arra, ami jelenleg zajlik bennem. Talán csak a fáradtság teszi, talán az eleve rossz hangulatom, de teljesen elment minden könyvem írásától a kedvem. Januárban már átestem egy hasonló időszakon, és rettentően félek, hogy ismét megtörténik, és kényszerré válik a hobbim, amit eddig szeretettel csináltam. 

Nos, már megint tök katyvasz ez az egész, depis is, mert miért is ne, de ez van. Kedvetlen vagyok, hisztis és álmos. Aludnom kéne. 

Egyébként belegondoltatok már, mennyire szép a tünékeny szó? Eszembe jutott itt, amikor leírtam azt a mondatot, hogy: a népszerűség egy tünékeny valóság. Tetszik. 

Nos, mára ennyit ebből a depressziós ömlengésből... Jöhet a ... nem tudom. Valami.